Shakespeare CXVI. Szonett műfordítás Igaz lelkek, hagyd - egyesüljenek, s szerelmük, úgy maradhat szerelem, hogyha változás jön - nem fordul meg, hívásra nem hajlik, nem lesz hűtlen. Ó nem! A szerelem áll szilárdan. A viharokban sosem rendül meg. Tévelygő hajónak vezércsillag, mit bemérnek, s nem kiértékelnek... Ahogy korát sem, - idő bolondja bár rózsás ajkat, orcát kasza nyes. Nem egy hétig, óráig, - holtig tart. A szerelem nem csak időleges... Ha ez tévhit – magam megtagadom - sose szerettek, sosem volt dalom.
