Volt egy legény szegény legény ! Valahol Szabolcsban , árva volt ő jó ideje , magányosan éldegélt ! Testvérei szerte széjjel Szülői házban csak ő élt már . Valamikor réges régen honvédnak sorozták , Letöltötte az idejét nem szökött el messze ,nem bújkàlt ő oda állt ! Cserfes legény volt ő régen , Huncutság maradt a szemében , Vidám kedélye nem apadt ki ! Pedig fájdalmak gyötörték , mégis mindig megnevettetett , Az évek alatt a lábai már nem engedelmeskedtek ! Nehezére esett járni szidta ő az eget , Kérdezte a jó istent ! Miért büntetsz engemet ? Kiszolgáltatott helyzetét nem akarta elfogadni ,kitartott míg lehetett . Magányát és ételét hű kutyáival osztotta meg ,velük beszélgetett ! Befogadta őket , körülötte mindig volt egy két házi kedvenc, kiről gondoskodott, kiknek fogadott apjuk lehetett . Valahol az éjszakában halkan ki sír utána ? Volt egy legény árva legény szíve már nem dobog Csendes udvar üres ház lelke szárnyra kapott Megpihenni tért oda hol már nem fáj semmi sajnálom, úgy sajnálom,hogy elfogyott az erő Elment ő ! S màr nem jön vissza soha , Nem köszönt el , halkan csendben megpihent ! Szabolcsi legény ! Szíve nem dobban már ! Halkan csendben könnycsepp hull Emlékezem reá , Kinek élete csendes volt , Már csak emlék semmi más ! Hangos köszönéssel nem fogad már engem ! Helló kisjány ! Mi újság?? Ezt a képet örökre szívembe rejtem ! Volt egy legény árva legény szíve már nem dobog Csendes udvar üres ház lelke szárnyra kapott árva legény , szegény legény szíve megállt Nincs tovább Befejezte földi létét Porból lett porrá vált
