Ragyogás (Átirat)

[Spoken Intro] Hana a nevem. Fényfoszlányokat írok. Szavak, mint egy tó vize, nyugodtak, mégis mélyek. Íme egy közülük. [verse1] Meglested sejtelmes, és titkos álmomat, Ami csillagként fénylett az éjszakában. Szárnyaid alá vetted a vágyaimat, Csend borult reánk az éji némaságban. [verse2] Ahányszor csak lehunyom a két szememet, Nem csak hallom, érzem szíved lüktetését. Halkan suttogom csöndes éjben nevedet, Felragyogunk, s halljuk tündérek zenéjét. [Chorus] Lágyan, csendesen szól az égiek dala. Magasabbra repülünk, együtt álmodunk. Most te vezetsz, fejem a válladra hajtva. Szárnyakat növesztünk, örökké ragyogunk. [Instrumental, atmospheric, dreamy swell] [verse3] Úgy érzem, mintha az idő megállt volna. Ez a pillanat veled kitölti szívem. Az álmainkat újra váltsuk valóra, Ha veled vagyok, ragyogsz, s ragyog a lelkem. [Chorus] Lágyan, csendesen szól az égiek dala. Magasabbra repülünk, együtt álmodunk. Most te vezetsz, fejem a válladra hajtva. Szárnyakat növesztünk, örökké ragyogunk. [Bridge] Úgy érzem, mintha az idő megállt volna. Ez a pillanat veled kitölti szívem. Az álmainkat újra váltsuk valóra, Ha veled vagyok, ragyogsz, s ragyog a lelkem. Egy röpke álom, melyet nem lehet ellopni. [verse4] Bárhol is vagyok, körülvesz a szerelmed, Minden nehézségen átlépek, legyőzöm. Szerelmünk én teremtem, és te teremted. Szárnyam veled nyílik, veled kell repülnöm. [Final Chorus] Úgy érzem, mintha az idő megállt volna. Ez a pillanat veled kitölti szívem. Az álmainkat újra váltsuk valóra, Ha veled vagyok, ragyogsz, s ragyog a lelkem. [Spoken Outro, en écho, comme une dernière pensée] És ha szavaim megérintettek, tudd, hogy csak egy hullám volt a szíveden. Én vagyok Hana, a Tó Úrnője… És minden vers egy suttogás a vízben. A következő alkalomig, egy újabb fénysugárban.