[hungarian] A henceg-herceg mióta a börtönből kijött, csak henceg. Azt kérdi tőle egy csaj: hogy kerültél a börtönbe, herceg? S a pléhszemű: volt, hol nem volt, s fájt nagyon a van hiánya, ríttam közbe, rejtve, nagyon: mi-nő hiány van! s gondoltam egy nagyot: kitalálom magamnak a ribancot! S az első csendes esti utcasarkon szétsuvasztottam egy cafka fejét egy zsebemben otthonról szorongatott huszonnégyes kulccsal. Jújj! - mondta a csaj. - S így bejutottam a börtönbe, folytatja a herceg, s keríthettem sort a műremekre: míg őreim etettek-itattak, én módszeresen alkothattam: máját, veséjét, lábikáját, lábikráját, ikrákat, szemeket neki, meg mindent, mi kell, persze nem ily sorrendben. Egy vécépapíron az egész, feltekerve, várta, amíg be-le-le-hell-ő-dik a lélek, az ész, s az eszme. S a vége? - mondta a csaj. Az láthatatlan nagy titok - vakarózik fején a herceg. Tanulság: tölgyfacseberben tejbegríz és varjú. Hidegen jó a hulla. Ha fakanállal eszed az életet. (Ősszel a levelek hullnak, borítékold be magadat, s így címezd fel: `l hulla.) Rövid, de hosszú szenvedés után te is kinyúlsz. És mi a pláne? A vérerek moháján, a csendre nyíló óriási léken át rád nyíló szemekkel lesem legbensőbb rezzenésedet. A belekben szelet támasztó molekulától követek mindent, míg kifingsz. Kont-rol-lál-lak.
