[Verse 1] Megéltem immár hatvanhárom évet, Nem tudom még, mennyit tartogat az élet. De az, ami mögöttem most már csak az enyém – Voltak édes évek, de volt közöttük kemény. [Verse 2] Volt, amikor lelkemmel eget érintettem, Volt, amikor kupámmal lőrét merítettem. Boldogság is, bú is – egyre megy mára, Most, hogy a létnek közel a határa. [Verse 3] Az életben sokszor kijárt a jóból, A kedvességből, a szerelmes szóból. De az Édent gyakran a pokol követte, Nem mindig szerencse hullott az ölembe. [Verse 4] Gyakran sötét felhők takarták az eget, A pofonoktól fejem kapkodtam eleget. De a szűkös évek többnyire elmúltak, Mikor padlón voltam – része már a múltnak. [Bridge] Csak megráztam magam, s a szenny lepergett rólam, Azt, amikor botlottam, az Úrnak én meggyóntam. És itt vagyok most nektek, a szívemben áldás – Hatvanhárom évem: az égbe kiáltás. [Refrain] Hatvanhárom évem most apróra felváltom, Megfizetem véle minden tartozásom. Mindenki kapna, ki a markát nyújtja, Kinek csupa jólét, kinek éhbér jutna. [Outro] Hatvanhárom évem most apróra felváltom, Megfizetem véle minden tartozásom. Mindenki kapna, ki a markát nyújtja, Kinek csupa jólét, kinek éhbér jutna. (Mindenki kapna, ki a markát nyújtja, Kinek csupa jólét, kinek éhbér jutna...) (Mindenki kapna, ki a markát nyújtja, Kinek csupa jólét, kinek éhbér jutna...) (Kinek csupa jólét, kinek éhbér jutna...)
