Az ember hiú, - hát hiába: Befizettem egy antológiára. Beküldtem versem, most várom túl minden időhatáron a fantomantológiám. Mert nem érkezik meg... Hitegetnek, hogy már a nyomdában van. Tegnap kikerült onnan, és közeledik felém. De csak nem jön. Hitem vesztem én. Az első kiadásról lemaradtam. Jön a második félév múlva. A félév eltelik. Verseskötetnek semmi nyoma. Leveleket írok. Szomorú, lemondó leveleket. Az egészhez, nyomott hangulatú fészbuk-csoport adja a keretet. Ők sem kapták meg. Van, aki káromkodik, van, ki kesereg. Ötezer forintom bánja: a kamuantológia ára. "Kedves" ismeretlen! Elhiszem, hogy nehéz az élet, de a nehézségeket, ne mástól kicsalt pénzek oldják meg számodra. Az ötezremet jó párszor felszorozva, növeli számlád kábé félmilliócska elcsent, "ócska" pénz. Csalás a művészet nevében, költészetpártoló szerepében. "Kedves" ismeretlen! Légy boldog ellopott pénzeiddel! Egyszer úgyis elkapnak...
