magunk mihez tartsuk tulajdonképpen? mi a hóhért akár odafent az isten? megpihent a hetedik nap, ittmaradt az ember, ha a gazdánk szeretne, törne ezer és egyszer?! szúnyog, légy meg kullancs, csalán, S gaz szömörce, minden rossz jól elvan, csak a humán betegecske. felissza a vérünk eme Kolosszeum pora, velünk, vagy ellenünk, semmi sem garantálja, megdolgozott saját jegyünk hogy lesz elfogadva? mi nem tettük, mit tehettünk? nem a körülmény csapdája? - hát járjon a csodánkra, szörnyülködjön világ és vásson méregfoga, tanulja meg, itt áldozat folyt, azért jó a dolga, csakazértis, ember, mutasd, mily jó volna nyolcnapos teremtés, hol a gonosz megtűrt szolga, dolgozzunk meg, érezze, hogy a jó mégis jó volna! amikor majd tisztítótűz végül elvégzi a dolgát, A Kolosszeum legendái le tehetik a kopját, A zöld babér és a lant patináért kiált, megőrültünk, rommá koptunk, elfáradtunk bele, megtöltöttük, készen van, ím, csurradásig tele.
