Kedves barátom, már rég nem szólítalak, hallottam, nagyon lecsúsztál a végén. Nem voltam melletted, hogy keblemre szorítsalak, óvatlan táncoltál a penge élén. Négy nap múlva hatvan lennél te is, kettőre rá meg én. Mondd milyen ott fent? Szirmos, vagy sok a tövis a teremtő kertjén? Emlékek tódulnak hasítva agyamba, mint megannyi éles penge. Nem tudom látod-e cimborád útjait, le vannak-e előre valahol festve? Barátságunk emlékére küldhetnél egy jelet, irányt mutatva az élet útvesztőjén. Mi az mit nem és mi az mit lehet? Lábad lógatva felhőknek szélén. Kedves barátom, szólok most hozzád, kívánom legyen könnyű az utad! Gyakran vagy eszemben, űrt hagytál lelkemben, életemben sokszor hiányzik a szavad.
