Múlt és jelen 1. Horváth Edina Anna

Múlt és jelen Az alkony fénye rám hajol csendben, a muzsika a szívemben zenél, a múlt egy dallamot játszik nekem, most minden hangja bennem újra él. Egy fakó kép a polcon rám nevet, a fotón még a nyári ég ragyog, egy eltűnt jelenet most feldereng, a pillanat a lelkemben sajog. A látomásban csendes árny suhan, egy néma kacaj visszhangja felel, az elmúlt idők súlya rám zuhan, ma is megérinti a szívemet. A régi álmot nem őrzi lakat, mint őszi szél a tó tükrén lebeg, a szép emlék idézi a nyarat, s keveredik bennem múlt és jelen. Egy fakó kép a polcon rám nevet, a fotón még a nyári ég ragyog, egy eltűnt jelenet most feldereng, a pillanat a lelkemben sajog.