Kirándultunk a nyáron. Kőszeg főterén egy rasztazenész ült és énekelt. Reggit játszott gitáron. A Nap sütött, meleg volt, életre kelt a tenger, a pára és a fény. "Kell egy ház, lenn az óceán partján" - szólt a költemény. Csikkje füstölt mellette a padon. Leültünk szembe, és volt alkalom hosszan átélni, amit alkotott. Húrja regélt, bár néha kicsit hamis hangokon. Mesélt Jamaikáról, a szabadságról, szabadosságról. És csak jött a fény. Beburkolt minket, mint egy álom. Tengerre szálltunk azon a délutánon. A szerelmem meg én.
