Sok dal szólt már legendákról, kapukról, mik zárva állnak Lovag-álom hódításról, hogy megmásznak magas várat ... Árnyékban mind, a bölcs tannal, távolról szól, - könnyű beszéd, de, ki mesét élni akar az sem tornyokból néz csak szét. Királynő nem várhat holtig, nem álruhát ölt, hogy hasson. Megmutatja arcát bátran, szabad szívvel minden úton. Nem fél szótól, zajtól, fénytől, nem kér engedélyt az égtől... Van ki szeretné őt mindig, - hízelgéssel befurakszik… Uralkodó törvényt készít, hogy ne legyen semmi vita, aki neki pedig lódít nem lehet más, mint bandita… Ez egy jól működő rendszer, - kényszerítés, csel és ármány, királynőnek sok harcos kell, a végén ne égjen máglyán... Nemes lelke, dilemmája cím kötelez, nehéz teher, mert a nép nem "egyenrangú" - s ezen változtatni nem mer... Nem rejti el gondolatát, nem játszik ő Árnyjátékot. Királynők nem könyörögnek, választanak – s nem egy bábot. Okosak, mert látnak mindent, figyelnek és mernek élni. trónra lépne vele bárki, ha méltó rá, - nem kell félni... Igaz királynő az nem vár, álruhát nem hord, nem játszik… Megmutatja bátran arcát, tartása van, s az jól látszik... Kapu nyitva áll mögötte, nem fordul már onnan vissza, ha az a vár összedőlne, - másik vára szép és tiszta… Vár - menedék, - a hű népnek de ha kihalt, nincs mit védni, királynőnek dolga sincsen uralkodást befejezi… A vár rendszer, szerződés, hit, ellenség jön, - magad véded, de ha nincsen mitől félni, nem kellenek haditervek… Rövid élet töprengése híd, mi megáll a két part között vizesárkon átugrani - bátor lovag - erőd megnőtt... Romantikus párkapcsolat, mesét írnak, nem csak élnek, közelednek, távolodnak, nézik, mit, hogy látnak szépnek… Önkéntelen, de tervezett, mert, ha mércéhez raknának koronával, vagy nélküle, csak téged választanának!
