Rám bízott egy titkot. Azt mondta, olyan, mint egy macska, nyugodtan otthon hagyhatom. De mire hazaértem, mindent feldúlt, a kárpitokat szétmarcangolta, és mindenhova odacsinált, csak az alomba nem. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Rám bízott egy titkot. Azt mondta, alig lehet látni, mégis – biztos, ami biztos – bezártam a szekrénybe. De mire hazaértem, kiderült, hogy egy moly, és minden ruhát kilyuggatott. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Rám bízott egy titkot. Azt mondta, igénytelen növény, nem kell neki se víz, se napfény. De mire hazaértem, mindenhol elburjánzott, eltorlaszolta az ajtót, alig tudtam benyitni. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Rám bízott egy titkot. Azt mondta, olyan, mint egy gyerek. De mire hazaértem, felnőtt, és most mindent számonkér rajtam, pedig nem is az én titkom. Rám bízták, hogy őrizzem meg, hogy ne vesszen el. Azért bízták rám, hogy legalább én ne bízzam másra Álljak útjába én a pusztításnak.
