Azt mondták, minden elmúlik, Mint a tél az ősz után, bagatell dolgokat említhetnék még a természetben megszokottak, de mégis csodák... Minden csak addig tart, amíg tart. A kifürkészhetetlenség a sors szava, de van valami, ami nem mozdul, ami mindvégig bennünk, ott marad. Míg körülöttünk forog a világ, Van kéz mi tart, nem enged el soha. Mert egy dolog állandó: a változás – Kivételt képez e jóslat - most nem. Ha az ég is így akarja, Isten szeme rajta, jeleket keres az értelem. Az idő folyik, de ne félj, a karma írja a regényedet. Ez több, mint pillanat – ez áldás. Ez nem múlik, ami valódi lényeged. Nem kell, hogy minden nap különbözzön, az idő úgy is beléd vájja vas fogát. Ami harsány se kell, hogy kiütközzön, ha a környezet, elfogad mindent, ami más. Nem véletlen, hogy itt vagyunk. Út, idő nem tér vissza soha, de minden lépés mögött egy gondolat - új, akár a megszokott, végül eljutsz azon haza... Mert egy dolog állandó: a változás, kivételt képez e jóslat - most nem. Ha az ég is így akarja, Isten szeme rajta, jeleket keres az értelem. Az idő folyik, de ne félj, a karma írja a regényedet. Ez több, mint pillanat – ez áldás. Ez nem múlik, ami valódi lényeged. [spoken:] Azt kérdezed, hogy meddig tart, a válasz nem egy szám, nem is egy nap. Nem múlik, nem kopik el. Ott nincs múlt idő csak jelen van, a pillanat. Mert egy dolog állandó: a változás – Kivételt képez e jóslat - most nem. Ha az ég is így akarja, Isten szeme rajta, jeleket keres az értelem. Az idő folyik, de ne félj, a karma írja a regényedet. Ez több, mint pillanat - ez áldás. Ez nem múlik, ami a valódi lényeged.