Óvd meg, Uram e parányi országot, óvd meg kérlek e talpalatnyi földet! Tűrtünk már eleget, rabigát, korbácsot, németet, törököt, aszályos évet. Megjártuk már a véres Golgotát, sebünkből patakban csorgott piros vérünk. Hátunkon éreztük a sors ostorát, leborulva eléd, most oltalmat kérünk. Vérengzős szörnyeteg járja a világot, dühében nem néz Istent, se embert. Pusztulást hozott, lidércet, rémálmot, szemében téboly, kezében fegyver. A múltban gyakran a rosszhoz szegődtünk, ezért lett mára morzsányi hazánk. Ismét itt van a válaszút előttünk, mentsd meg a lelkünk, jóságos Atyánk! Óvd a magyart, hisz megbűnhődte előre, múltja és jövője megannyi vétkét! Óvd meg a magyart, térítsd el előle a pusztító borzadályt, hozd el a békét!
