
Ébredj, világ!
[Instrumental] (Intro) Ébredj, világ, oly régen alszol már, más lett az irány, mint amerre tartottál. Amíg te az igazak álmát álmodtad, a dolgok igencsak keserűvé torzultak. (Verse 1) Ébredj, világ, tudom édes az álmod, de most kellene a dolgok élére állnod! Hamis a célzat, merre az ember tart, csalóka a folyam, festett a part. Ébredj, mert félek, holnap már késő, nem lesz több esély, ez a vonat a végső. Holnap már hiába állunk a peronon, csak a szél néz le ránk, majd gyorsan eloson. (Instrumental) (Verse 2) A jó útra térni, nem lesz már alkalom, a fennmaradt létünk itt hever parlagon. Nem lesz már visszaút, ha elkap a lejtő, a céltalan élet oly kétségbe ejtő. Most kéne felállni, most kéne szólni, az összes bűnünket hűen meggyónni! Rózsafüzért morzsolni a feloldozásért, rimánkodni a mennyei támogatásért! (Instrumental) (Verse 3) Talán, ha meghallja Isten az imánk és áldó üdvösséggel tekint le reánk, helyes irányba fordulhat az életünk és újra nyugalmas életet élhetünk. (Instrumental) (Outro) Talán, ha meghallja Isten az imánk és áldó üdvösséggel tekint le reánk, helyes irányba fordulhat az életünk és újra nyugalmas életet élhetünk. (Instrumental) (End)

