Kormi/Várady Endre verse/

Kormi mindig is volt. Hogy honnan "jött", nem tudja shenki sem. Tán még Noé bárkájából szállt ki peckesen, csapzott bundával, túlélve mindent, vihart, szelet, esőt, tajtékos vizet. Aztán megalapította a földi macskanemzetséget. Kormi időtlen, mindig fiatal. Az élet múlásán övé a diadal. Nem öregszik, sohasem beteg. Kora felett az idő órája nem ketyeg. Rég, minden évben kétszer picinye született, fej körül glóriával, hogy anya lehetett. A műtét óta már nincsenek utódai. Misztikus homályba vész eredete. Senki nem tudja, hogy került ide. Kaptuk valakitől, vagy nálunk született? Csak azt látjuk, hogy mindig is volt, és mindig velünk lesz.