Rabod lettem, szolgád vagyok, te gyötrelmes szerelem. Égig emel, pokolba dönt, akkor is kell nekem. Sújtja lelkem kínok kínja, marcangolja szívemet. Másnap pedig felmagasztal, szárítja könnyemet. Szép szerelem, bús szerelem, áldozok az oltárán. Bármilyen is nem engedem porrá égek máglyáján. Hamuból is feléledek igéző szavára. Nem riaszt és nem rettent a Főnix madár halála.
