Sóvárgó szemmel nézem a tengert Földhöz kötve fogom a sziklás partot,… A mélység fölött szántanám az eget, de kékségébe elmerülni nem tudok... Lázadjak fel, vagy inkább engedelmeskedjek, Élni, halni sincsen bátorságom… Isten oly közel, de az imát elfeledtem Szeretni vágyom - hogy tegyem, nem tudom. A nap felé, - feléje nyújtom kezem, látom a felhőket halványak, áttetszők Úgy tűnik, az igazságot ismerem, de nincs szavam, hogy kifejezzem őt. Lázadjak fel, vagy inkább engedelmeskedjek, Élni, halni sincsen bátorságom… Isten oly közel, az imát elfeledtem Szeretni vágyom - hogy tegyem, nem tudom. Lázadjak fel, vagy inkább engedelmeskedjek, Élni, halni sincsen bátorságom… Isten oly közel, az imát elfeledtem Szeretni vágyom - hogy tegyem, nem tudom. Бессилье Смотрю на море жадными очами, К земле прикованный, на берегу... Стою над пропастью — над небесами, — И улететь к лазури не могу. Не ведаю, восстать иль покориться, Нет смелости ни умереть, ни жить... Мне близок Бог — но не могу молиться, Хочу любви — и не могу любить. Я к солнцу, к солнцу руки простираю И вижу полог бледных облаков... Мне кажется, что истину я знаю — И только для нее не знаю слов. 1893
