[Intro] Egy krónikás írja, mit szemével látott: Jókedvében egyszer hét megyét meghágott… Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja, Melynek dajna álom szederjes korongja. [Verse 1] Húsz numerát kíván a királyi némber, Fejét veszti, ki csak tizennyolcig ér el. Akinek húsz után is úgy áll, mint a szálfa, Annak Aranybullát vernek a faszára. [Verse 2] Jött is Csáktornyáról jó bükköny levente, Hajderménkű faszát ürühájjal kente. „Tízig meg sem állok!” – mondja bemenőben, De már három után hozzák lepedőben. [Outro] Lett is riadalom, menekült mindenki, Mert ilyen csodáról nem hallott még senki: Áll, mint egy intő jel, Toldi Miklós fasza. AMÍG VAN MAGYAR FASZ, ADDIG ÉL A HAZA!
