[Intro — low guitar riff, drum count-in] Egy! Kettő! Három! Indulj! [Verse 1] A műhely fénye reggel óta ég, a padlón olaj, a falon régi kép. Azt mondták, egyszer majd megszokom, hogy minden álmom csak egy rossz kompromisszum. De bennem valami nem állt be sorba, nem hajtott fejet minden üres szóra. Amit ma tudok, azt nem kaptam ingyen, minden hibám ott dolgozik a kezemben. [Pre-Chorus] Nem vagyok vasból, csak nem törtem még el. Aki a felszínt nézi, az semmit nem ismer. [Chorus — full band] Acél a bőr alatt, szikra a csontok között! Nem az számít, hányszor estél, hanem hogy miért kelsz föl! Acél a bőr alatt, a zajon át is hallom még: nem a világ kovácsol emberré, hanem amit kezdesz azzal, amid még él! [Verse 2] A tömeg ma is kész ítéletet mondani, két mondatból tudja, ki vagy valaki. De én nem kérek felmentést senkitől, a saját nevemért felelek egyedül. Ha rossz irányba vittem a lépteim, nem más kezébe adom a döntéseim. A hibám az enyém, a tanulság szintén, nem a tegnap fogja vezetni a vért bennem. [Pre-Chorus] Nem vagyok vasból, a fáradtság engem is ér. De nem adom el a lelkem egy olcsó győzelemért. [Chorus — audience shouting the title] Acél a bőr alatt, szikra a csontok között! Nem az számít, hányszor estél, hanem hogy miért kelsz föl! Acél a bőr alatt, a zajon át is hallom még: nem a világ kovácsol emberré, hanem amit kezdesz azzal, amid még él! [Bridge — half-time drums] Nincs dicsőség a hazugságban! Nincs becsület a puszta zajban! Ha már egyszer kimondtad, hogy megteszed, nézz a szemébe annak, aki te vagy! [Guitar Solo — twin lead harmonies] [Breakdown — crowd chants] Nem hátrálok! Nem tagadom! Amit elrontottam, helyrehozom! [Final Chorus — full band] Acél a bőr alatt, szikra a csontok között! Nem az számít, hányszor estél, hanem hogy miért kelsz föl! Acél a bőr alatt, most már tisztán hallom én: nem a világ kovácsol emberré, hanem amit kezdesz azzal, amid még él! [Outro — final guitar chord] Ami bennem marad... az az enyém.
