Tó tükrében a csendesség benne búsul a Hold nézi saját tükörképét s ő nézi viszont. Az Ihlet fogva tartva partok kötik meg őt múló éj egy pillanata évszázadok között… Oly mágikus a Hold fénye így kérdés marad, ki kinek a tükörképe kit visz a virradat. Minden kérdésre nem akadhat válasz nem lelhető másnap új életre kel fakad démoni Holdfény jön elő. Nap nélkül élni nem lehet, de van akinek megfelel a szórt fény a visszavert a tükörkép a vízben. Tó tükrében a csendesség benne búsul a Hold nézi saját tükörképét s ő nézi viszont. Tanácstalanság van bennünk, úgy gyötörnek éjszaka kik vagyunk, miért jöttünk, a menny újra csak hallgat. A tükör nem élhet sokáig néha torz és összetörik tükröződnek szilánkjaik sorsuk olykor megegyezik. Tó tükrében a csendesség benne búsul a Hold nézi saját tükörképét s ő nézi viszont.
