Októberi esték

Zordon szél fújdogál, Az őszt messze fújja, A tél küszöbön áll, Erre tévedt útja. Fagyos a levegő. Zajosan hull földre Egy levél, zizegő, A csöndet megtörve. Apró, kis rovarok Bujkálnak alatta, Avar alatt mozog Fülbemászó, hangya. A meztelen csigák Sem ülnek tétlenül, Útjaikat róják Csendben, féktelenül. Darazsak, és méhek Lassan haldokolnak. Gyűjtöttek már mézet Az utódaiknak. A fürge pókocskák Szorgosan dolgoztak. Eltűntek a csapdák, Mit szőttek, nem fontak. Októberi esték Követik a nappalt. Jó lenne itt-ott még Hallani madárdalt. Ám csak egy varjúnak Károgása hallik. Borús, esős évszak. Szőlővessző hajlik. Duruzsol a kályha, Száll a füst az égig. Ki nem gázzal fűt ma, A télnek végéig Zajong majd esténként, Zúg a fűrész hangja. A falu füstben él. - Levegőt! - kiáltja.