[Verse 1] Ahogy most a hold alatt állok Árnyékom sötét, Mint az életem Csend ül a vállamon Mint egy régi emlék mi elfelejthetetlen. Kezem üres Mégis le húz a múlt súlya Szavaim mit ismételek újra “Hogyan tovább? Indulnom kell de Melyik útra?” [Chorus] Meddig bírja még a szív Hogy minden dobbanás Még mindig fáj Hol bujkál a nevetés Ha ilyen sötét a táj? Ölel-e még valaki? Aki megmutathatná, Hogy van még boldogság Nem csak ez a sötét szomorúság. [Verse 2] Emlékek tombolnak fejemben, Egymás mögött jönnek sorba Mint gyertyák fénye Lángjuk kicsi Mégis megéget, — Ahogy az életem lángja. Arcomon sós csíkok Új könnyek nyomán Friss sebekkel állok A Holdfény árnyékán [Chorus] Meddig bírja még a szív Hogy minden dobbanás Még mindig fáj Hol bujkál a nevetés Ha ilyen sötét a táj? Ölel-e még valaki? Aki megmutathatná, Hogy van még boldogság Nem csak ez a sötét szomorúság. [Bridge] Ha egyszer a napfény rám talál Nem csak a napot tükröző holdfény Ha valaki melegen csillogó szemmel Rám néz és átölel, Szétreped-e bennem ez a jég? Vagy már a szívemből kő lett Törhetetlen, kemény., Néma lét? [Chorus] Meddig bírja még a szív Hogy minden dobbanás Még mindig fáj Hol bujkál a nevetés Ha ilyen sötét a táj? Ölel-e még valaki Aki megmutathatná? Hogy egyszer rám talál A boldogság A hangos Tiszta hahotázó nyár? [Outro] Addig is állok Egyedül A Holdfényben A szívemben Fáj minden lélegzet De valahol Nagyon mélyen Még hiszem… Még várok rád csendben (még várok rád csendben)
