Boldogok a meg nem fáradottak,

[instrumental intro] Boldogok a meg nem fáradottak, kiket az idő még el nem gyötört, kik örömmel sürögnek-forognak, és még hírből sem ismernek csömört, a surranó éj hoz nékik gyönyört, és a hajnalpír édes pihenést, ők még kinevetik a szenvedést, nehéz úton könnyű szívvel járnak, nem ismernek törést, sem repedést, boldogok......a gördülőcsapágyak! Boldogok, kikre nem pergett homok, acélos testük ki nem kezdte kvarc, be nem golyóztak, agyuk jól forog, dolgos hősök ők, s elemük a harc, boldogok, kiket nem szorít kudarc, és beléjük edződött a tűrés, kiket nem fenyeget a fémgyűjtés, és mint az óra, pontosan járnak, kikre léghuzam száll, könnyű hűtés, boldogok....a gördülőcsapágyak! Boldogok, akik nem csikorognak, morogniuk nem kell reggel-este, kikbe rozsda nem mart, s még csillognak, testük minden íve nyalka-hetyke, azok, kiket sorsuk oly üzembe tett le, ahol olajpára szállong, s nem a magány sivataga tátong, nem elfeledett, porlepte tárgyak, szívük nem az állás ellen lázong, boldogok... a gördülőcsapágyak! Mester! .....Olajzód, ha már nem leled, a teremtést örökre feledd el! mert szárazon az acél sem szeret, csak csikorog és forrongva stresszel, míg a golyók szétfutnak,...beállnak, boldogok... a gördülő csapágyak! hmmm mm ó-ó-ó boldogok a gördülőcsapágyak