[Versszak 1] Visegrád tornya büszkén állt, Csillagok felé fénye szállt. Jeladója messze szólt, édes hangja, Űr sötétjén üzenet langja. Hol a Duna kanyarog szépen, Ott állt a bástya, csendes éjben. [Kórus] Jaj, Visegrád, Visegrád állomása, Szövetség jött, lett pusztulása! Zöld tűz az égen, vad roham száll, Vészharang kong, a hős katona már halálra vár! [Versszak 2] Égből csaptak le, mint rút árnyak, Idegen hajók, fényük támadt. Szövetség haragja ránk szakadt, Védők szíve rémülettől dagadt. Pajzsok törtek, fegyverek csattantak, Bátor lelkek a porba hanyatlottak. [Kórus] Jaj, Visegrád, Visegrád állomása, Szövetség jött, lett pusztulása! Zöld tűz az égen, vad roham száll, Vészharang kong, a hős katona már halálra vár! [Versszak 3] Kapitány kiált, "Tartsatok ki, vitézek!" De a túlerő mindent elenyésztet. Lángok nyaldosták a büszke falat, Az utolsó jel még útra szaladt. Remény szikrája, mielőtt minden elvész, Hogy a segítség valahol célba érjen és kész. [Kórus] Jaj, Visegrád, Visegrád állomása, Szövetség jött, lett pusztulása! Zöld tűz az égen, vad roham száll, Vészharang kong, a hős katona már halálra vár! [Outro] Visegrád elhullt, füstje száll az égen, De hősök vére öntözte a réten. Emléke éljen, míg magyar szív dobog, Hogy védték hazánk, míg a csillag ragyog.
