Kíntól gyötört földi létbe ásott, szamóca ízű álmot sző a nyár. Csurranó mézben olvadó mámort forral fényében áldott napsugár. Monoton méhraj táncol a réten, tűz pipacs szirmán pihenő pár. Csókcsatát vesztett bogár létében, részegen billen fűszál alá. Lomb árnyékában lustuló macska bágyatag pislant a ház felé. Mozgásra bírva hívja a gazda, bográcsból árad húsos ebéd. Csörren a vekker, komor a reggel, íz maradékért reszket az ágy. Vacogva bújik korgó gyomrával munkásruhába a szomjazó vágy.
