Nem, nem, hát én nem... Egyszerű és jelentéktelen vagyok. Szerényen élek, és csak hallgatok: jogot a Szorbonn Egyetemen. De csak afféleképp hobbi ez nekem. Persze, akkor, ha nem késik el a gép, és pilótám épp dolgozik, hogy elvigyen. Szeretek tanulni, hát Istenem. Szóval így. Van éppen elég gondom, a meredek, szűk utú, csúszós Rózsadombon. Egészen egyszerű ember vagyok. Délután találkozom a híres színésszel. Ez sem lesz könnyű menet. Persze, nem közvetlenül vele.Haha... Csak menedzserét küldi kényelmi okokból aláírni, noha kamerán rám pillant néha ő is. De személyesen el nem jönne soha. Nem, én nem! Szolidan, csendesen éldegélek. Esténként otthon fotelben üldögélek, és Csontvári képeket nézegetek. A falon. Mit az a néhány kopott Csontvári?! Nincsen rá alkalom, hogy restaurátorhoz vigyem, mert elfoglalt vagyok nagyon. Így létezem odúmban a nagyvilág szegletén. És a Jóistenen kívül azt sem tudja senki, hogy éldegélek én. Legfeljebb Őszentsége, mert meghívott egy közös elmélyülésre. Meggyónok majd mindent, vagy mi a bánat. Tudom, csak púp vagyok hátán a Szentatyának. Lesz majd egy jelentéktelen kis mise... Az irigykedők persze kárálnak, csak nem tudom, hogy mire. Hát így vagyok szerényen, így biz` ám. Csak nyikorog a Jacht is az Adrián... Már éppen meg kellene kennem, olajoznom. Shok a munka vele, magam takarítom. Az ablakon csak akkor áramlik jól a fény, ha sok melóval megtisztítom én. Nem, én nem, tényleg nem. Jelentéktelen vagyok.
