[Intro – soft tamburica, acoustic guitar, accordion enters gently] [Verse 1] Istenem, Istenem, már megint itt vagyok, pedig azt ígértem, hogy jó fiú maradok. De hosszú volt az este, rövid az eszem, és valahogy mindig bajba keveredem. Azt mondta az anyám: „Fiam, légy okos!” Én bólogattam szépen: „Persze, hogy az.” Aztán jött egy lány, égszínkék szemmel, és minden bölcsességem elvitte reggel. [Chorus] Istenem, Istenem, most mit kezdesz velem? Mindig másfelé húz ez a bolond szívem. Ha egyenes az út, én kerülőt találok, aztán hozzád jövök, hogy bocsánatot várjak. Istenem, Istenem, ne haragudj rám, csak túl sok szép dologgal vár még a világ. S ha egyszer majd odafönt számonkérsz engem, csak annyit mondok majd: Hát ember voltam, Istenem. [Instrumental – tamburica and accordion, playful Balkan folk interlude] [Verse 2] Volt pénzem is egyszer, nem emlékszem, mikor, elvitte egy barát, egy nő meg a bor. A barát rég eltűnt, a nő férjhez ment, a borról viszont van egy pár szép emlék idebent. Voltam én komoly is, legalább egy napig, öltönyben jártam reggeltől a lenyugvó napig. De estére zavart már a nyakkendő engem, s rájöttem: úr sohasem lesz belőlem. [Chorus] Istenem, Istenem, most mit kezdesz velem? Mindig másfelé húz ez a bolond szívem. Ha egyenes az út, én kerülőt találok, aztán hozzád jövök, hogy bocsánatot várjak. Istenem, Istenem, ne haragudj rám, csak túl sok szép dologgal vár ez a világ. S ha egyszer majd odafönt számonkérsz engem, csak annyit mondok majd: Hát ember voltam, Istenem. [Verse 3 – quieter, more reflective] Most már az évek is halkabban járnak, egyre több arcot őriznek az árnyak. Néhány jó barát már nem ül ide mellém, csak az üres poharuk maradt az asztal szélén. És néha éjjel, amikor a szobában csend van, megkérdezem magamtól: mindent jól csináltam? Nem tudom, Uram, te talán tudod, én csak végigjártam azt, amit nekem adott ez a furcsa élet, a nagy utazás, volt benne szerelem, hazugság, vallomás. És bár sokszor rossz ajtón kopogtam, amit igazán szerettem — azt soha meg nem tagadtam. [Final Chorus – warm, emotional, gradually growing] Istenem, Istenem, most mit kezdesz velem? Még mindig ugyanúgy dobog a szívem. Ha egyenes az út, én kerülőt találok, de végül valahogy mindig hazatalálok. Istenem, Istenem, ne haragudj rám, én csak élni próbáltam úgy, ahogy tudtam. S ha egyszer odafönt majd megállok előtted, nem kérek glóriát, csak melletted egy széket. [Outro – spoken softly over tamburica] És ha lehet… egy pohár bort is. [Final Chorus – warm, emotional, gradually growing] Istenem, Istenem, most mit kezdesz velem? Még mindig ugyanúgy dobog a szívem. Ha egyenes az út, én kerülőt találok, de végül valahogy mindig hazatalálok. Istenem, Istenem, ne haragudj rám, én csak élni próbáltam úgy, ahogy tudtam. S ha egyszer odafönt majd megállok előtted, nem kérek glóriát, csak melletted egy széket. [Outro – spoken softly over tamburica] És ha lehet… egy pohár bort is. [Accordion smiles, tamburica fades]
