[Intro – Suttogva, magányos zongora] Mi van, ha sosem leszek elég jó? Ha bármit teszek... Mindig találok magamban valamit... Amit gyűlölhetek? [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] A tükör előtt állok némán, Keresem, mi nincs rendben velem. Minden hibám hangosabb nálam, Minden sebem újra felszakad. Annyiszor próbáltam más lenni, Hogy elfeledtem, ki vagyok. Minden dicséret mögött félek, Hogy egyszer majd csalódást okozok. [Pre-Chorus – Lassan építkező] És hiába mondják, hogy elég vagyok, A hang a fejemben mást felel. Ha egyszer végre tökéletes lennék, Talán akkor szeretnének. [Chorus – Erőteljes, szívszorító] FÉLEK, HOGY NEM VAGYOK ELÉG! Hogy minden, amit adok, kevés! Hiába próbálok megfelelni, Mindig találok újabb hibát! FÉLEK, HOGY NEM VAGYOK ELÉG! Hogy minden álmom összetörik! Ha egyszer meglátják, ki vagyok, Talán senki sem marad itt! És minden nap újra megkérdem, Miért nem tudom szeretni magam? Miért kell tökéletesnek lennem... Hogy végre elfogadjam, aki vagyok? [Verse 2 – Mély basszus, visszafojtott fájdalom] Minden lépésem újra mérem, Minden szavam százszor átgondolom. Félek attól, hogy hibázom, Hogy valakit újra megbántok. Mások életét nézem csendben, Mintha mindenkinek könnyebb lenne. Nem látom a saját értékem, Csak azt, ami hiányzik belőlem. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] És mikor végre büszke lennék, Egy újabb kétely visszahúz. Mintha minden apró győzelmem Csak egy újabb kudarc kezdete volna. [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] FÉLEK, HOGY NEM VAGYOK ELÉG! Hogy minden, amit adok, kevés! Hiába próbálok megfelelni, Mindig találok újabb hibát! FÉLEK, HOGY NEM VAGYOK ELÉG! Hogy minden álmom összetörik! Ha egyszer meglátják, ki vagyok, Talán senki sem marad itt! És minden nap újra megkérdem, Miért nem tudom szeretni magam? Miért kell tökéletesnek lennem... Hogy végre elfogadjam, aki vagyok? [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] És ha sosem leszek tökéletes? Ha mindig marad bennem hiba? Ha minden sebem, minden félelmem Örökké hozzám tartozna? Vajon akkor is szerethető vagyok, Ha néha minden rosszul sikerül? Ha nem vagyok mindig erős, Ha néha a lelkem is összetör? Talán nem a hibáim miatt Nem tudtam boldognak lenni... Hanem mert sosem engedtem meg magamnak, Hogy egyszerűen ember legyek. [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] NEM KELL TÖBBÉ TÖKÉLETESNEK LENNEM! NEM KELL MINDEN HARCOM MEGNYERNEM! Nem kell elrejtenem a hibáim, Hogy valaki végre szeressen! NEM KELL TÖBBÉ FÉLNEM ATTÓL! HOGY NÉHA ÉN IS ELBUKOM! Mert minden sebem, minden könnyem Része annak, aki vagyok! És ha holnap újra félek, Ha újra kételkedem magamban, Megpróbálok emlékezni arra... HOGY NEM KELL TÖKÉLETESNEK LENNEM, HOGY ÉRTÉKES MARADJAK! [Outro – Halk zongora, felszabadult suttogás] Ma még látom a hibáimat... De talán holnap... Már nem gyűlölöm őket. Mert nem vagyok tökéletes... És talán... Ez így van rendjén.
