Szitakötőszárnyon érkezett a hajnal, hirtelen - csillámló szivárványalakkal. Ébresztgette a pír az álmodó tájat. Láttam előtűnni a várost, a fákat. Színek keltek gyorsan a homályból, ködből, s napshugárfény áradt aranyból, ezüstből. Fáradt macska lépdel csapzottan és puhán. Unott kutya nézi egykedvűen, bután. Nyílnak a kilincsek, nyikorognak zárak. Tárt szemek köszönnek egymásnak sh a mának. Hajlanak a térdek, lengenek a karok, táskák belsejében zizegnek a lapok. Tegnapi shikerek buzdítanak harcra. Fáradt bizakodás ül ki minden arcra. Feléled a sok gond, megcsillan a remény, mint a harmat , pára járművek kerekén. A mai nap súlya nehezül szívünkre, van épp elég ok az örömre, ürömre.
