(verse 1) Ez egy némafilm, hangtalan surrogó kockáiról mégis felszáll a dallam, könnyed, légies, szélhárfa futkosó, kis ajándék, trilla egy angyalban. (verse 2) Ez egy áhitat, lágy eső, átitat, feltölt apránként, sok csillanó cseppel pöttyözött képvers, eldúdolt távirat, telve érzéssel, koppanó ütemmel. (chorus) Mert te vagy kedves a legnagyobb költő, taglejtéseid áradó verseid, néma sorok, mik nem papírra szántak. De bennem énekelnek s én az önző, hálásan hallgatom múltad s terveid, szép szavaid mik adtak s mik kívántak.
