Én vagyok a könyv, gyűrött borítóval, éveim gerincén finom repedés, lapjaim között életem betűi, mind szeretni születtek. Ki mer hozzám érni gyengéden? Ki meri követni sebeim sorát? Ki tud úgy olvasni, hogy közben érzi: egy élethez nem elég a kíváncsiság. Van bennem oldal, amit féltve őrzök, van mondat, amely néha fáj, s aki sietve lapoz át rajtam, éppen azt veszíti el, amiért jött talán. Olvass végig, ha mersz, ítélet nélkül, maradj velem a nehéz sorok alatt, mert én vagyok a könyv, amely kinyílik annak, aki nem fél a lapjaim között maradni.
