Lehetnék út, de sohasem lejtő, füstös kis kocsma, amolyan búfelejtő. Lehetnék bölcső, csecsemők fekhelye, ha gyötör az élet, lelkednek rejteke. Lehetnék bánatodban a fejedre fátyol, a szeretőd lehetnék, ki kényeztet és pátyol. Lennék szempilla, könnycseppel csillogó, nyomasztó vágy, kék eget karcoló. Legyek az, kinek a télben a kezed, a zsebében, ha hagyod puha lesz és meleg. Ha vihar dúl feletted, baljósan mennydörgő, én legyek az érzés, lelkedet feltöltő. Esőben legyek a fejed felett ernyő, ünnepi szánkón csilingelő csengő, ajándék legyek, mi rebegteti szíved, lehetnék a hősöd, mindhalálig híved. Lehetnék lépcső, melyen, ha felszaladsz, amíg a világ él, remélem itt maradsz. Legyek a szélben a nyakadra sál, lennék meleg otthonod, ha nálam maradnál. Lennék a szenvedély, ami a szívedben él, ha egyszer eljönnél és szeretnél.
0/500