[Intro] You didn't have a name yet. Just something moving inside me. A feeling. A memory. A moment I didn't know how to put into words. And then... you found your voice. [Instrumental] [Verse 1] Years lived inside me without words. Faces. Touches. Quiet truths never spoken aloud. I wasn't searching for answers. I didn't need to understand it all. I just loved discovering how much a human soul can hold. And then one day, something moving inside me... became a melody. [Pre-Chorus] I heard you, and something looked back at me. I knew you. Even though a moment before, you didn't even exist. [Chorus] You were born inside me... and now I let you live. I didn't create you to keep you. You don't have to tell me what you mean. You don't have to teach anyone. Just sing. Just breathe. Just go... wherever the melody takes you. You were born inside me... and now I let you live. [Instrumental — signature motif] [Verse 2] Sometimes you come back to me in the quiet of my car, through an open window, in the middle of an ordinary day. And suddenly, I'm there again. Inside that feeling. Inside that moment. I don't remember it... I feel it. As if the music kept something of me alive that time had already carried away. [Pre-Chorus 2] And that is the wonder of it. Something that once was invisible... is playing all around me now. I close my eyes, and once again there is life inside it. [Chorus] You were born inside me... and now I let you live. I didn't create you to keep you. You don't have to prove that you have value. You don't have to go anywhere. Just sing. Just breathe. Just go... wherever the melody takes you. You were born inside me... and now I let you live. [Bridge — intimate] Maybe this is what creation is. For a while, you carry it. And then one day, it begins to carry you. It gives you back an old heartbeat. A laugh. A tear. A realization. And you just stand there... listening... thinking: yes. This lived inside me. [Music begins to rise] But now... not only inside me. [Final Chorus — open, luminous] Go... I let you live. I won't build walls around you. I won't tell you what you have to be. If someone hears you, be theirs for a moment. Maybe they'll hear something in you different from what I once lived. Maybe a memory. A love. A goodbye. A beginning. Or simply... a beautiful melody. And whatever they feel belongs to them. Because once I let you go, I no longer decide what you mean. [Break — almost everything disappears] If no one ever hears you... you were still born. [Silence] And that... is fucking enough. [Instrumental explosion — joyful, liberating] [Final Refrain] Go... I let you live. If someone lets you in, live inside them in whatever way they feel you. If they let you go, keep moving. You don't have to look back. You don't have to belong to me just because you were born from me. Carry with you that moment when I was still you... and you were me. And then... fly. [Long instrumental expansion] [Outro — very close] I didn't create you to keep you. You were born inside me. You became sound. And now you have a life of your own. [soft] Go... Live. [Long instrumental outro] 💫💫💫 [Intro] Még nem volt neved. Csak valami mozdult bennem. Egy érzés. Egy emlék. Egy pillanat, amit nem tudtam elmondani. Aztán... hangod lett. [Instrumental] [Verse 1] Évek éltek bennem szavak nélkül. Arcok. Érintések. El nem mondott csendes igazságok. Nem kerestem bennük választ. Nem akartam megérteni mindent. Csak szerettem nézni, mennyi minden elfér egy emberben. És egy napon ami bennem mozdult... dallammá vált. [Pre-Chorus] Meghallottalak, és valami visszanézett rám. Ismertelek. Pedig egy pillanattal előbb még nem is léteztél. [Chorus] Megszülettél bennem... és most engedlek élni. Nem azért alkottalak, hogy megtartsalak. Nem kell elmondanod, mit jelentesz. Nem kell tanítanod senkit. Csak szólj. Csak lélegezz. Csak menj... amerre visz a dallam. Megszülettél bennem... és most engedlek élni. [Instrumental — signature motif] [Verse 2] Néha visszajössz hozzám egy autó csendjében, egy nyitott ablaknál, egy teljesen hétköznapi napon. És egyszer csak megint ott vagyok. Abban az érzésben. Abban a pillanatban. Nem emlékszem rá... hanem érzem. Mintha a zene megőrzött volna valamit belőlem, amit az idő már tovább vitt. [Pre-Chorus 2] És ez benne a csoda. Hogy ami egyszer láthatatlan volt... most körülöttem szól. Becsukom a szemem, és újra élet van benne. [Chorus] Megszülettél bennem... és most engedlek élni. Nem azért alkottalak, hogy megtartsalak. Nem kell bizonyítanod, hogy értékes vagy. Nem kell eljutnod sehová. Csak szólj. Csak lélegezz. Csak menj... amerre visz a dallam. Megszülettél bennem... és most engedlek élni. [Bridge — intimate] Talán ilyen minden alkotás. Egy darabig te hordozod. Aztán egyszer már ő hordoz téged. Visszaadja egy régi szívdobbanásod. Egy nevetést. Egy könnyet. Egy felismerést. És te csak állsz... hallgatod... és arra gondolsz: igen. Ez bennem élt. [Music begins to rise] De már nem csak bennem. [Final Chorus — open, luminous] Menj... engedlek élni. Nem teszek köréd falakat. Nem mondom meg, mi legyél. Ha valaki meghall, legyél az övé egy pillanatra. Lehet, hogy mást hall benned, mint amit én megéltem. Lehet, hogy egy emléket. Egy szerelmet. Egy búcsút. Egy kezdetet. Vagy csak egy szép dallamot. És ez mind az övé. Mert amikor elengedtelek, már nem én döntöm el, mit jelentesz. [Break — almost everything disappears] Ha senki sem hall... akkor is megszülettél. [Silence] És ez... kurvára elég. [Instrumental explosion — joyful, liberating] [Final Refrain] Menj... engedlek élni. Ha befogadnak, élj bennük úgy, ahogy ők éreznek. Ha továbbengednek, menj tovább. Nem kell visszanézned. Nem kell hozzám tartoznod ahhoz, hogy belőlem születtél. Vidd magaddal azt a pillanatot, amikor még én voltam te... és te én voltál. Aztán... szállj. [Long instrumental expansion] [Outro — very close] Nem azért alkottalak, hogy megtartsalak. Megszülettél bennem. Hanggá váltál. És már saját életed van. [soft] Menj... Élj. [Long instrumental outro]
