Ural, irányít, semmit shem restell, mindig színpadon a porondmester. Százszor elkezdi, sohasem fullad. Bohócok töltik a kifutókat. Festett szájukkal kacéran nevetnek, mosolyuk szórják nyugatnak, keletnek. Artista táncol a levegőben, törpe nevetgél harsányan, bőszen. A közönség ámul tátott szájjal. Pénzéért kapott műsorra ráfal. Tapsvihar zúdul a korláton át. Mindenki cinkos, mindenki barát. Elefánt hátán oroszlán ordít. A porfelhőben táncosnő bódít. Nézőseregnek tetszik a műsor. Röhögi őket majd az utókor.
