Elhozta? - - kérdezte Péter az üdvözöltet felemelt kézzel. Ő zavartan kutatott mellényzsebében, de megtalálta a jelentést épen. Majd átadta kicsikét félve, gyanúsan pillantva, körbenézve... Elnézést, hogy kicsit zavart vagyok, de azt sem tudom, hogy élek-e vagy halok. Itt a leírás, sorolom szépen régi és mostani kórelőzményem. Voltak sikerek és tévedések, mély hitű esték, tévelygések. Bizonyosság kísért bizonytalant, görcsös napokat és gondtalant. Tudom, ez már az utolsó fázis, talán kár is most bármilyen frázis. Éltemet nem kell megmagyarázni, hisz én csak pont így tudtam csinálni. Így éltem, és közben tudtam, hogy látnak, ha hibázom sokszor, majd elbocsájtnak, vagy talán elnyerem méltó jutalmam, és nem nyel el végleg a mélykútú katlan. Az öreg csak nézte az iratot csendben. Szakálla borzas, kulcsa megrebben. Elhozta hát - mormogta Péter az üdvözöltnek felemelt kézzel.
