Ne most köss virágot Ne most köss virágot koszorút. és hatalmasat elég egy szál virág ami fehér mert tiszta Nem most méltasd már késő ott volt az idő.. nem éltél vele. Ne most ismerd el hogy mekkora tehetség volt. akkor kellett volna míg életben volt. lenézted mert más volt a származása és a hangja is, ami oly csodásan hangzott. Ritka a fehér ember kinek fekete a hangja, s pont ettől volt ő az aki igazán volt, Kőbányán élt. ahová tartozott Elmenni innen soha sem akarózott Nem vonzotta a jólét pedig megtehette volna. hogy a gazdagok között élje tovább az életét. NEM TETTE Maradt az aki volt, s akinek született Istenadta tehetségnek, ki élte az életét szerényen a megszokott kedves közösségnek, Még utoljára hatalmas díjat is kapott de az ellenfél meg huhogott hogy miért pont Ő.. s hogy ki az aki adta, pedig megérdemelte az istenadta, Elment a Kapitány fel a menybe. Oda ahol van a megérdemelt helye, Hiányzol már most Kapitány S aki most akar méltatni maradjon is csendben. 2026. 10. 03. Olyan lassú, mély blues, mint amikor egy hajó lassan kifut a kikötőből. Pont olyan,
