Halvány festmény a falon. Az idő önkény, hatalom megkímélte máig nekünk. Hadd jártassuk rajta szemünk! A festék néhol megkopott, mit a száz év lelopott. Vászonszövet kilátszik már, rajta a fény át- és átjár. Öreg tanya, hátul erdő. Elöl víz is kivehető. Titkos sziluettek nyoma megjelenik itt-ott, noha nem látunk már részleteket. Finom vonások elvesztek. A kontúrok beolvadtak, színek, formák összefolytak. Hogy mit látok, csak sejthetem. Találgatok, keresgetem, mit ábrázolt egykor a kép. De így, hiányosan is szép. Bal sarokban meggypiros szignó díszlik, éppen ott, ahol az ősi keret körbefogja képemet. Ki festette, ki alkotta? Nem szól róla már a fáma. A név már rég elkopott, csak foltokban hagy nyomot. Falon lóg már sok-sok éve. Felmenőink kedvenc képe. Látta őseinknek hada. Öreg, mint az idő maga. Nem adták az ószeresnek. Nem adták az enyészetnek. "Örökké" fog lógni ott, hol patinásra kopott.
