[Intro] Yeah... Sötét a folyosó, hideg a neonfény, Mosoly mögött árnyék, ezt már jól ismerném. Basszus dübörög, lassan hull a por, Megjött egy új arc, és már érzem a kort. [Verse 1] Túl szép szavak, túl sima minden mozdulat, Beúszik a körbe, mint egy hangtalan alak. Először csak figyel, aztán vállon vereget, Azt mondja: "tesó, együtt", de más terveket vezet. Lépésről lépésre a bizalmat építi, A háttérben a saját trónját készíti. Mikor jön a meló, hirtelen eltűnik, De a kész eredménynél elsőként feltűnik. [Chorus] Voldemort típusú találkozások, Ködben járó, hamis vallomások. Mikor dolgozni kell, mind messze vannak, De a siker fényében mind királyok maradnak. Voldemort típusú találkozások, Álarc mögé bújt nagy megváltások. Suttogják a neved, míg húzzák a hasznot, Aztán úgy tesznek, mintha ők vitték volna a harcot. [Verse 2] Laptop a hónalj alatt, tempós menetelés, Mintha az egész város egyetlen küldetés. Határokat tolnak, minden nap egy kicsit, Belül meg rettegnek, hogy senki sem hisz itt. Nagy szavak, nagy pózok, nagy árnyék a falon, De a teljesítmény néha elvész a zajon. Folyton bizonyítják, hogy fontos a nevük, Miközben mások viszik a súlyt helyettük. [Bridge] Nem a hangerő mutatja, ki az erősebb, Nem a díszlet teszi a szerepet értékesebbé. Aki valóban épít, nem kér állandó tapsot, A csendes munka hagy maga után nyomot. [Chorus] Voldemort típusú találkozások, Ködben járó, hamis vallomások. Mikor dolgozni kell, mind messze vannak, De a siker fényében mind királyok maradnak. [Outro] Phonk a hangszóróban, éjfél után jár, Lehull minden álarc, ha a reflektor rád száll. Aki csak szerepet játszik, egyszer elfogy a varázs, És a ködből előlép az igazság.
