Szél volt. A Balaton vörös lángfáklyát lengetett. Zúgó hullámok között csak nevetett és nevetett. Fürödtem benne: testemet és lelkemet is átkarolt. Tükröztette a mennyeket, mélyén a sötétlő pokolt. Jézus nyoma vízen pihent, fodrozódott a víg tavon. Míg lágy szele körülölelt, csak mosolygott a Balaton. Imát se mondok, bűbáj se ront, aggódni sem hagyom magam. Gyanakodva mérem őt, és tükrözött körvonalam. Egy percnyi, apró, szemernyi lét nem érhet hozzád, jól tudom. Taraj hullámok csattogtak szerte. Csak kacagott a Balaton.
