Az apokalipszis lovasai/Várady Endre verse/

Nyerítés, patadobogás. Porfelhő árad a messzeségben. Dereng előttünk Düreri kép: Négy lovas vágtat sötét éjben. Csillagok fénye csillan a kardján, vér szaga jelzi, hogy merre tart tán. Pusztulás kíséri és üszkös romok. Kegyetlen lovas: önző, konok. Mellette üget "méltó" társa. Csontkeze ráakad a kantárra. Bomlás jelzi, amerre lép. Semmi se marad onnantól ép. Mit elkezdett a másik kettő - folytatást várva - azt bevégzi ő: Fekete lovon, mérleggel kezében éhséget, nyomort hoz Jelenés könyvében. Azután követi őket a sorban, íjjal kezében elővillan, betegség követe pestises képpel. Gonosz és elgyötört tekintetével. S mellettük esztelen ötödikként, ne poroszkáljon az emberiség! Szó a fegyvered: s végre kiállva kiáltsunk békét az éjszakába!