[Intro] Yeah… Hideg neon, üres szemek Kattan az agy, de nincs már rendszer Ayy… [Verse 1] Küzdök az egyhangúsággal minden kibaszott nap, Szürke falak közt a lelkem lassan szétszakad. Míg mások csak sodródnak hangtalanul vakon, Én kivívom a tiszteletet porból, vérből, harcból. Látom a megbecsülést pár rideg tekintetben, De a legtöbb ember már önmagát se érti meg benn. Gyakornokok lazasága, kamu mosoly, kamu skill, Mindenki csak shortcutot akar, de üres a profil. Néma beletörődés ül az arcokon mélyen, Az idő kifolyik a kezünk közül észrevétlen. A tudás elsikkad, mint füst a hideg éjben, A szorgalom a semmibe vész ebben a rendszerben. [Bridge] Stressz a tüdőmben, ideg a véráramban, A józan ész halála fut végig a városban. Minden gyors, minden fake, minden torz és mű, Az ember helyett algoritmus dönt végül. [Hook] Az ügyeseké a pálya — ezt súgja a világ, Mesterséges intelligencia írja már a hibáid. A szorgalom felesleges? — ezt mondják halkan, De én még tolom tovább véres akarattal. Idegesség és stressz minden ébren töltött perc, Miközben szétesik minden, ami valaha ember lett. És tudom… ez egy elkerülhető vég, De mindenki némán nézi, ahogy lassan ég az ég. [Verse 2] Kávéfoltos álmok egy monitor mögött rohadnak, Túlórák alatt a percek hangtalanul szakadnak. Minden clickbait, minden trend egy újabb lánc, A lelkek eladók lettek pár like-ért cserébe már. Hideg liftek, üvegtermek, kiégett tekintetek, A szív helyén KPI-k és mesterséges érzetek. Minden gépies lett, minden mozdulat tanult, Aki érzett még valamit, az rég megvadult. [Outro] Kifolyik… Kifolyik az idő a kezünkből… És mire felnéznénk… Már senki nem emlékszik arra, kik voltunk.
