Szemedben a ritmus tüze lángol, csak a zene mi kiragad e világból annak minden bújából, gondjából, árad minden porcikádból. Csak a zene van, semmi más, átjárja lelked minden kis zugát, mozdul a test, megteremti a csodát, csak ez a tánc van, semmi más, minden végtagod önfeledt ritmusra jár. Mint egy örvény mi a mélységből felszínre kavar úgy tőr fel igaz éned, egy csupasz lélek, "látjátok ez vagyok én", nem baj ha néztek, a zene ritmusát követi minden lépésed. Maga a tiszta boldogság mi belőled felénk áramlik át. Csak ez a tánc van, akár az élet, benne pörgések, lassú szinte éteri lépések. Már mi is ott lejtünk veled, magával ragad az őrjítő képzelet, kitáncolni a fájdalmat vagy az ujjongást, minden mi legbelül megragadt most végre szabad, tovaszáll a zene ritmusán. Csak ez a tánc van, semmi más, és a vágy, táncolni egy egész életen át.
