kiviszem a folyópartra a nagy fűz alatt előveszem tenyeremben, mint könnyű hópihét egyszer még megnézem hogy mi voltam voltál voltunk lehettünk volna hogyan férhet ennyi minden egy picike marokba hogy mi voltam voltál voltunk lehettünk volna hogyan férhet ennyi minden egy picike marokba utoljára megölelem gyengéden megsimogatom szívem legfelső polcát leszerelem és mellé csomagolom a vízhez sétálok és gyengéden tükrére rakom óvatos lökéssel útjára engedem szabadon bocsátom hogy mi voltam voltál voltunk lehettünk volna hogyan férhet ennyi minden egy picike marokba hogy mi voltam voltál voltunk lehettünk volna hogyan férhet ennyi minden egy picike marokba "és soha többé nem látogatom meg rád irányuló gondolataimat"
