Lehunyta szép szemét az ég, lehullt az Úrról minden máz. Behúzva már kattog a fék. Aludj el szépen, aludj már! Alszik az öröm és remény. Jövőnk gyorsan tovaszáll, és küzdünk mind az életért. Addig is aludjunk tovább! Az irigység is elaluszik, és rohanva messze száll a vágy. Horkan minden, mi bennünk lakik. Aludjunk, mert gyorsan húz az ágy! Alszik az életpálya rég, és elporladt már az akarás. Bár messze lenne még a vég! Aludnunk nem nagy kihagyás. Szundít a csodás és a szép, a hit és a barátkozás. Az éberség, lám, mindent elvakít. Aludjunk, ha nincs is változás!
