Gyertek, igyunk bort!

Gyertek, igyunk bort a bánatot mossuk le! A serlegbe hulljon szívfájdalmunk veleje! Ha egyszer e karavánt, az életét hagyjuk el, talán mint ajtón a huzat távozunk vele. Borozz, hisz kezünkben idő már nem fogan. Ez a pillanat vissza újra sosem tér Ha e világban szíved többé már nem dobban ez a hely, nem tartható meg örökké. A tanok, könyvek, mit akarnak? S az, amivel összeveted? Mindezt a borhoz egy hosszúlépés köti... Igyál bort, mert a tudást az ismeretet végül is mindet, a szélfuvallat elviszi. Te őrült szív! Mi lesz veled, ha már nem eszel? S a kIfogással, hogy az élet úgyis véget ér? Ahogy a bort pohárba töltik lásd majd meg, hogy a világ, s az idő, hogy változik, miként!