Sharjad már az erdő, száll tavaszi pára, mindent takaró köd ül rá a határra. Rőt napsugár perzsel levelet és rétet. Teríti le elénk a rég nem látott képet. Meleg árad ki ránk, szűrődik szemünkbe. Elmerül a kék ég szürke fellegünkbe`. Haragoszöld mező tart tükröt az égnek. Dongó zümmögése fülembe száll végleg. Pattan a kelő rügy, lüktet a fülben az ér. Ukrajna pusztáin csak folyik-folyik a vér.
