Dob szava szól, és lángol a tűz. Varázsló sámán szellemet űz. Énekszó hallik mezőn és réten. Dal hullámzik át erdőszélen. "Hej, rege, rejtem, Hej, hej, hej!" Mikor a nő így dalolt, haja szőke búza volt. Áfonyaszín szája, fagyökér a lába. "Hej, rege, rejtem, Hej, hej, hej!" Napsütötte mosolyával, zivataros haragjával, együtt kelt a fénnyel, hunyta szemét éjjel. "Hej, rege, rejtem, Hej, hej, hej!" Ősi ifjak üzentek légnek, tűznek, tengernek. Régi rigmus szájuk, dobütés a lábuk. "Hej, rege, rejtem, Hej, hej, hej!" Isten lakott fűben, fában, táltos lovak patájában. Szabad madár szállt a szélben. Életfa nőtt televényben. "Hej, rege, rejtem, Hej, hej, hej!"
