Én legjobban lehunyt szemmel látok, éberen, mit nézek, felesleges, de csak téged láttatnak az álmok, - mi nappal fénylik, éjjel is fényes. Árnyékod nincs, mert a fény magad vagy, - biztos boldog alakot öltene... Tisztább sugárral ragyogsz mint a Nap, látja; - akár világtalan szeme. Enyémek is Boldogak lennének, élő nappal is betelve veled, árnyként kísértenek a holt éjek tökéletlen marad így álomképed… Sötét a nap, míg nem mutatkozol, éjem fényes, az álmom; rólad szól.
