Oh, Uram, hallgasd meg imám! Betegen fekszik anyám és apám. Az élet viharától a hajuk ezüstben, megfáradt közöny szomorú szemükben. Hajlott hátukon az éltes kor terhe, lelkemben forr a szomorúság kelyhe. Látva őket mit érezhet egy gyermek? Nincsen gyolcsa a szíven vérző sebnek. Irgalmas Uram, legyen áldott földi létük! Színed elé rogyva imádkozom értük. Simítsd le arcukról a gyötrelmek ráncát, és bocsátsd meg, kérlek, bűneik árnyát. Eszembe jutnak a régi, szép emlékek, a szomorú percekbe örömet csempésznek. Ahogyan anyámmal nevettünk és sírtunk, mikor ákombákom füzetbe betűket írtunk. Megvívtuk apámmal a számok csatáit, és felfedeztük együtt e világ csodáit. Fátyolos szemmel gondolok a múltra, felkészítem magam a gyötrelmes útra. Fenséges Uram, adj nekem erőt, hogy fékezhessem a rohanó időt, őszük csendjét békéssé tehessem, hogy áldó kegyelmed menedékük lehessen.
